Larry Lemieux neve jóval többet jelent egy eredménylistán szereplő kanadai vitorlázónál. A Finn osztály történetének egyik legsokoldalúbb alakja: kétszeres olimpikon, Európa-bajnok, többszörös Masters-világbajnok, hajóépítő és mindenekelőtt annak az egyszerű tengerészeti szabálynak a megtestesítője, hogy bajba jutott embert soha nem hagyunk magára.
A cikkhez mellékelt felvétel 2017 szeptemberében, a balatonföldvári Finn Gold Cup idején készült róla egy Lemieux Finn előtt. A világbajnokságot szeptember 1. és 10. között rendezték, rekordközeli nemzetközi mezőnnyel. A kép így nemcsak egy nagy bajnokot, hanem a Finn osztályhoz évtizedeken át kötődő tervezőt és hajóépítőt is megörökít. (Magyar Olimpiai Bizottság)
A világ élvonalában
Lawrence „Larry” Lemieux 1955. november 12-én született Edmontonban. Kanada színeiben két olimpián indult: 1984-ben Los Angelesben a Star osztályban a 13. helyen végzett, 1988-ban Szöulban pedig Finn dingiben 11. lett. (Team Canada)
Már jóval az olimpiai szereplések előtt a Finn mezőny élvonalába tartozott. Az 1980-as, új-zélandi Gold Cupon öt futam után még vezetett, végül világbajnoki bronzérmet szerzett. Tíz évvel később, az 1990-es görögországi világbajnokságon mindössze 1,7 pont választotta el a győzelemtől: Hank Lammens mögött ezüstérmes lett. (International Finn Association – 1980–1989, International Finn Association – 1990–1996)
Pályafutásának első nagy Finn-bajnoki címét 1991-ben szerezte meg az anziói Európa-bajnokságon. Az utolsó futam előtt pontegyenlőségben állt José van der Ploeggal; a döntő versenyben harmadikként ért célba, közvetlenül riválisa előtt, és ezzel Európa-bajnok lett. (International Finn Association)
A futam, amelynél fontosabb volt az élet
Larry Lemieux legismertebb története az 1988-as szöuli olimpiához kötődik. A Finn-verseny ötödik futamában második helyen vitorlázott, amikor a viharos tengeren észrevette a felborult szingapúri 470-es egységet. Joseph Chan és Shaw Her Siew közül az egyik versenyző elsodródott a hajótól, a másik a felborult testbe kapaszkodott.
Lemieux azonnal letért a saját pályájáról. Beemelte az elsodródott versenyzőt a Finnbe, visszavitte társához, majd velük maradt, amíg a mentőhajó meg nem érkezett. Csak ezután tért vissza a versenybe. A zsűri a mentés előtti pozícióját figyelembe véve második helyet ítélt neki a futamban; az olimpiát végül a 11. helyen zárta. Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke Pierre de Coubertin-éremmel ismerte el sportszerűségét, önfeláldozását és bátorságát. (Team Canada)
Lemieux később úgy fogalmazott: a vitorlázás első szabálya, hogy ha valakit bajban látunk, segítünk neki. A döntést nem hőstettként, hanem a vízen magától értetődő kötelességként élte meg.
Négy Masters-világbajnoki cím
Az élvonalbeli olimpiai évek után sem távolodott el a Finn osztálytól. 2001-ben, 45 évesen öt egymást követő futamgyőzelemmel biztosította be negyedik Finn Masters-világbajnoki címét. Bár az utolsó futam eredménye már nem befolyásolhatta elsőségét, mégis rajthoz állt, mert – mint mondta – túlságosan élvezte a versenyzést és a mezőny társaságát ahhoz, hogy idő előtt befejezze. (World Sailing)
Ez a hozzáállás jól összefoglalja pályafutását. Lemieux számára a Finn nem csupán eredményekről szólt, hanem közösségről, folyamatos tanulásról és a hajó jobb megértéséről is.
A Lemieux Finn öröksége
Versenyzői tapasztalatait hajóépítőként is kamatoztatta. A Lemieux Finn az 1990-es évek közepétől vált ismertté és eredményessé. A konstrukció a maximálisan megengedett testméreteket, magasabb fedélzetet és kisebb cockpit-térfogatot alkalmazott: stabil, gyors hátszeles viselkedést, kevesebb bejutó vizet és kényelmesebb kiülést kínált.
Az amerikai Finn osztályszövetség szerint a Lemieux hajók számos olimpiai érmet nyertek, és Larry fejlesztési ötleteinek hatása a későbbi európai Finneken is megjelent. A régebbi példányok ma is keresettek, az eredeti sablonokra pedig új észak-amerikai gyártási kezdeményezés épült. (USA Finn Class)
Több mint eredmények
Larry Lemieux pályafutásában ritka módon találkozik a versenyzői kiválóság, a műszaki alkotómunka és a sportszerűség. Dobogós volt a Finn Gold Cupon, Európa-bajnokságot és négy Masters-világbajnokságot nyert, majd olyan hajókat épített, amelyek más versenyzőket is sikerekhez segítettek.
Mégis egy félbehagyott olimpiai futam tette halhatatlanná. Története arra emlékeztet, hogy a vitorlázásban a győzelemnél is fontosabb lehet a felelősség, amelyet egymásért viselünk a vízen.